22.fejezet

Harry délelőtt kilencre jött értem a szállodához, és előadva az idilli "Harlett"-párocskát, együtt megreggeliztünk, majd indulhattunk is hozzá, magunk mögött hagyva azt a tömeghisztériát, amit álbarátom felbukkanása és az álomba illő randink okozott. Az utóbbi pár napban nem csak a rajongóknak, hanem Harry baráti körének is elő kellett adnunk, hogy rózsaszín felhőket ugrálunk át lila csillámpónikon, annyira minden rendben van köztünk. A valóság viszont eléggé messze áll ettől. Azóta, hogy Catet és Jasont lerázta a négyes találkánk után, majd megpróbált rám mászni a hotelben, nem szívesen szívtam vele egy levegőt... de mivel ahhoz túl sok időt kell együtt töltenünk, hogy addig kibírjam oxigén nélkül, így maradt a csendterápia. Nem voltam hajlandó hozzászólni.

Az otthonához vezető úton is összefont karral meredtem magam elé, míg ő vezetett. Halk háttérzajként a Hits Radio és a Range Rover motorzúgása szolgált. Harry október óta rájött arra, hogy nem szorulok a társaságára, és nem erőltette a beszélgetést, és a szívem mélyén, a zsigerből jövő gyűlöletem alatt értékeltem, hogy ő igazodott hozzám, és nem fordítva kellett ennek történnie.

London központját elhagyva a kertvárosi rész felé hajtottunk, és a húszperces autóút után a környék valószínűleg legnagyobb házának garázsa elé gurultunk fel.

   - Te itt laksz?! - szakadt ki belőlem a kérdés. Ennyit a csendterápiáról.

   - Ja - vonta meg a vállát.

   - Egyedül?

   - Dehogy! - nevetett fel. Mi van, csak nem örül, hogy beszélek hozzá? - ha Londonban van koncertünk, a srácok itt alszanak, vagy ha a család meglátogat, nekik is kellenek külön szobák. Nyáron, például a nővérem, Gemma, szinte itt él, mikor én is itthon vagyok. És Lux is sokszor van itt.

   - Ki az a Lux? - ráztam meg zavarodottan a fejem, miközben kiszálltunk a kocsiból.

   - A keresztlányom. Még az X-Faktor alatt született, 2010-ben, és az azóta állandó stylistunk, Lou Teasdale szerette volna, ha én leszek a keresztapja. Természetesen, nem utasítottam vissza - ezt a kis történetet hallva akaratlanul is elmosolyodtam. Gyűlöletem ide vagy oda, ez azért aranyos. Cat nem tévedett, mikor One Direction-családként emlegeti a bandát és a stábjukat. És bárhogy is nézzük, ez azért a showbusiness világában nemcsak, hogy ritka, de megkockáztatom, hogy az övéké az egyetlen közösség, ami így működik.

A házba belépve azt hittem, elájulok, akkora nappali tárult elém. Harry ellépett mellettem, és felkiáltott a csigalépcsőn a "srácoknak", és a banda másik négy tagja jelent meg a helyiségben. Mosolyogva üdvözöltek, Niall meg is kínált az éppen kezében lévő tál popcornból, de nemet intettem. Miután Harry visszatért a konyhából, és a kezembe nyomott egy doboz kólát, Liam azonnal kiosztotta a feladatokat:

   - Jó, akkor úgy lesz, hogy a kényesebb bútorokat átvisszük Harry lenti hálójába, úgyis, aki itt alszik, az emeleten fog... ha egyáltalán fogunk aludni. Mindegy. Louis, Zayn, ti hozzátok a mahagóni kavézóasztalt, Niall, te a díjakat hozd be, Scarlett, bocsi, de te lány vagy és óvatos, a porcelánokat tudnád utánunk hozni?

   - Persze - vontam meg a vállam, és ledobtam a táskámat a hozzám legközelebbi fotelbe.

   - Imádlak. Harry, te segíts nekem a bőrfoteleddel, gondolom, mivel családi ereklye, nem akarod, hogy baja essen - a srácok a bútorokat lazán felemelték, minden megerőltetés nélkül, és Liamnek igaza volt, lány vagyok, így a megfeszülő izmok látványa azért, be kell valljam, padlóra küldött. A tetkók hada meg már csak hab a tortán. Negyed óra pakolászás alatt sikerült felszabadítanunk a nappalit annyira, hogy elég nagy tánctér alakuljon ki. A kanapékat ülőalkalmatosságként teljesen a falhoz toltuk, az ebédlőasztal pedig DJ-pultként funkcionált, míg a konyhában ezer meg egyféle nasi sorakozott, még bontatlan állapotban. Mikor a fiúk nagyban szerelték össze a hangfalakat, kopogtak az ajtón, és nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy hozzáérjek Harry Styles bejárati ajtajának kilincséhez. Az eresz alatt Eleanor Calder állt, Louis barátnője, nagy mosollyal, nagy táskával.

   - Scarlett, sziaa! - nyomott két puszit az arcomra, majd belépett - nem is tudtam, hogy te is itt leszel. Louis, miért nem mondtad? - szólt be barátjának, aki éppen az asztal alatt mászott a vezetékek között.

   - Öhm... bocs, szívem, de elfelejtettem, hogy Harrynek van barátnője - hangzott a válasz, amit még részemről is nevetés követett.

   - Na, mehetsz te a francba! - felelt Harry vigyorogva - El, hoztál mindent?

   - Ja. Nem látod a kezemben az orbitális méretű táskát? - emelte meg a csomagot.

   - Remek, akkor Scarlett, kicsim, előkészítenétek a terepet a konyhában? - bólintottam, és otthagytuk a fiúkat bénázni a nappaliban.

   - Jó ötlet volt Niallre bízni a kaját - biccentett elismerően Eleanor, mikor meglátta az Olaszország teljes lakosságának elegendő pizzamennyiséget a konyhában.

   - Esküszöm, ha ezek után még rendelni fog buli közben akár csak egyet is... - kezdtem bele a mondatomba, de a lány félbeszakított:

   - Fog. Hidd el. És nem csak egyet. Na, de én voltam felelős az alkoholért, szóval... lássuk, hány üveg tört össze - harapott bele az alsó ajkába, ahogy kicipzározta a táskát. Néhány rekesz sör, és egy polcnyi üveg pezsgő, emellett fehér- és vörösboros palackok - na, király! Túlélték! - csapta össze a kezét. Kipakoltuk az italokat a leghosszabb pultra, majd innen-onnan tálakat elővarázsolva megszabadítottuk a chipseket és a pattogatott kukoricákat a zacskóiktól. Eközben Enrique Iglesias és Pitbull új közös száma, a Freak szólt a HiFiből, amit, ezek szerint a fiúknak sikerült összeszerelniük. Kezdett elkapni a bulihangulat. Ennek ellenére valamiért mégsem vártam annyira az estét, mint amennyire a körülöttem lévők.

Ahogy telt az idő, megjelent a másik két barátnő, Perrie Edwards és Sophia Smith is. Velük is találkoztam már a próbák és a koncert során is, nyitottak voltak felém, és a szőkeség nem egyszer jegyezte meg, hogy odavan az öltözködési stílusomért. Hát, én ezen csak udvariasan mosolyogtam, nem tudtam hogy lereagálni. A bulira ők is leginkább italokat hoztak, de azért pár tepsi sütivel és muffinnal is megörvendeztették Niallt.

A srácok lehalkították a zenét, és egy doboz pizzát felbontva leültünk ebédelni - Harry nélkül. Mikor megkérdeztem, hol van, a fiúktól nem kaptam a választ, a lányok meg szimplán nem tudták.

   - Lehet, elveszett a házában. Nem csodálkoznék rajta - jegyezte meg Sophia, mire barátja mosolyogva átkarolta őt. A pizzaszeletem elfogyasztása után álbarátom keresésére indultam, akit a szobájában találtam meg. A telefonomat pillantottam meg a kezében, ami, mikor kinyitottam az ajtót, még csörgött...

   - Harry... mit csinálsz? - sziszegtem.

   - Sz-sz-szia, Scarlett... - hebegte, és gyorsan eldobta a BalckBerrymet magától, vissza a táskámba - nem volt fontos hívás, ne izgulj, kicsim - lépett el mellettem, de megragadtam a karját, és visszarántottam a szobába, becsukva magam mögött az ajtót.

   - Ki hívott, Harry?! - kérdeztem fenyegetően - gyerünk! Válaszolj! - láthatóan kerülte a szemkontaktust, én viszont fel tudtam volna robbantani a tekintetemmel - Cat hívott?

   - Nem, dehogy! - rázott le magáról.

   - Hanem?!

   - Ja-... - kezdett bele, de elharapta a név végét.

   - Jason?! Te kinyomtad Jasont?! Milyen jogon?! - kiabáltam a végére. A szerencsém az volt, hogy bár a nappaliban lévő zene nem üvöltött, de a mi hangunkat elnyomta.

   - Nem akartam, hogy zavarjanak minket! Scarlett, el kell tőlük szakadnod, nem egyensúlyozhatsz a magánélet és a hírnév között, és ha valaki akarsz maradni az írók körében, az utóbbinak kell, hogy beszippantson! Amúgy is megőrültem már, egész nap hívogattak, fogják már fel...

   - Harry, ezt nem teheted meg! Nem dönthetsz az életem és a barátaim felől! Nem vagyunk egy pár! De ha azok lennénk, sem lenne ehhez jogod!

   - Tudod, kezd nagyon elegem lenni belőled. Nem látod, hogy én csak a javadat akarom? Pontosan tudom, hogy milyen a művészvilág, és ki kell ábrándítsalak, de épp ez az az iparág, ahol minden a pénz és a népszerűség körül forog. Szégyellem, hogy ezt kell mondanom, de szerinted hol lenne most a banda, ha nem hoznak szóba egy nálam tizenhat évvel idősebb nővel vagy Taylor Swifttel?! Már rég eltűntünk volna a süllyesztőben, mert a pletykalapokból nem hoztunk volna profitot! És ne hidd, hogy ezt a fiúk nem tudják. Épp miattuk csinálom, hogy őket és a barátnőiket hagyják békén.

   - Ne mártírkodj itt nekem, hogy rád kényszerítették a "botrányhős" státuszát! És ne akard, hogy részese legyek annak a világnak, ahová te is tartozol! Szerinted engem érdekel, hogy hányan veszik a könyvem, vagy, hogy hányszor írnak rólam az újságok? A három dolog, amire valaha is figyelmet fordítottam, az az írás, a családom, és a barátaim! Legszívesebben most azonnal véget vetnék ennek az egész cirkusznak, amibe belekerültem, ráadásul a te oldaladon! Elegem van, belőled Harry Styles!

   - És miért nem teszed meg? Hm? - lépett közelebb hozzám, és kezét a derekamra csúsztatta. Ajkai csak pár centire voltak az enyémtől - miért nem hagyod itt a cirkuszt, Scar?

   - Köt a szerződés - ráztam le ezúttal én őt magamról - és soha többet ne merj így szólítani - téptem fel az ajtót, faképnél hagyva őt.