10.fejezet

Mivel a "randi" időpontját privát üzenetben beszéltük meg Harryvel, és szerda óta nem kommunikáltunk egymással, megúsztam a további kérdezősködéseket az osztálytársaim részéről. Jason, mikor megtudta a hírt, egy pillanatra elképedt, de aztán humorosan hozzátette:
   - Tudtam, hogy nem ismerlek eléggé, Scar - és ennyivel ő lerendezte a dolgot, aminek én kifejezetten örültem. Csak Cat volt az, aki egész héten ugrált mellettem, mint a nikkelbolha, így nem is engedtem neki, hogy péntek délután ő csinálja meg a sminkemet.
   - De hát, naaa... olyan szép lennél! - méltatlankodott.
   - Oké, először is, ez fájt - mondtam, mire elnevette magát - másodszor meg, nem kockáztatnék meg egy szemceruza általi megvakulást, rendben? Inkább menj, válogasd ki a cuccomat, hogy szerinted mit vegyek fel. De ne ess túlzásba! - tettem hozzá gyorsan - én addig megcsinálom a fejemet.
A hajamat hagytam, hogy természetes hullámaiban omoljon a vállamra, de azért felturbóztam egy-két különböző színű póttinccsel kétoldalt. A sminkem nem lett nagyon különböző a suliban hordottól, csak újra kellett festeni, mert frissen feltéve mégiscsak jobban mutat a képeken... mert képek kiszivárgása, és a "lebukás" a lényeg. Miután ezzel végeztem a fürdőben, visszamentem a szobámba, ahol Cat három(!!!) különböző összeállítást terített szét az ágyamon.
   - Szerinted melyik legyen? - nézett rám csillogó szemekkel. A bal oldali összeállítás egy fekete szoknyából, türkizzöld, hosszú ujjú felsőből, és fekete vastagharisnyából állt. Középen a kedvenc fekete blézerem volt egy vörös toppal és a csőfarmeremmel, jobbra pedig a szegecses szoknyám, amit már ki tudja, mióta viseltem utoljára, és egy hozzáillő fekete felső. Talán csak az utolsóhoz nem ment a fekete bakancsom.
   - Hát, mivel szoknyát ilyen időben és ilyen embernek nem vagyok hajlandó felvenni, marad a blézeres megoldás - csóváltam a fejem.
   - Egy próbát megért - vonta meg a vállát barátnőm szórakozottan. Gyorsan felöltöztem, majd újrahúztam a bakancsom fűzőjét - az utóbbi hónapok elég rendesen megviselték, és láttam, hogy nem egy helyen elkezdett fesleni -, és mire azt befejeztem, már csak pár perc volt hatig - honnan fogod tudni, hogy Harry mikor van itt érted? - kérdezte Cat.
   - Ha egyáltalán megtudta azóta, hogy hol lakom - vigyorogtam rá.
   - Biztos, hogy a menedzsment segített neki. A rajongókat azért nem merem mondani, mert rám fogsz gyanakodni, azt meg nem akarom.
   - Hát, pedig te lennél az első tippem - bólogattam. A válasz csak egy nyelvnyújtás volt. A következő pillanatban berregett a kapucsengő, amit gyorsan felvettem, mert idegtépő egy hangja van - igen?
   - Helló, öhm... én vagyok az - szólt bele egy rekedtes hangú fiú. Cat azonnal elkezdett ugrándozni.
   - Én pedig én - feleltem.
   - Scarlett? Bocsánat, lehet, hogy... khm.
   - Harry, jó helyen jársz! - kiáltott a kaputelefonba Cat - Scar, ne szívasd már - sziszegte nekem.
   - Most miért? Jól esett - vigyorodtam el.
   - Gonosz vagy!
   - Te meg túl jószívű.
   - Lányok, ne haragudjatok, de mindjárt szétfagyok, szóval... felmenjek, vagy induljunk? - kérdezte Harry.
   - Megyünk - feleltem kelletlenül, és megszakítottam a beszélgetést. Felvettem a fekete bőrdzsekimet, míg Cat a mélykék ballonkabátját terítette a vállára, és lementünk az épület főbejáratához - elkísérjünk edzésre? Eléggé sötét van már ilyenkor - fordultam barátnőm felé, még mielőtt kiléptünk volna a lépcsőházból.
   - Nem kell, menjetek csak, érezzétek jól magatokat - mosolygott.
   - Cat, útba esik a táncsulid, és nem akarom, hogy történjen veled valami. Ha lekéssük az előzeteseket, nem történik semmi, maximum annyi, hogy nem leszünk annyira feltűnőek a sötétben. Lehet, hogy még jobban is járunk, ha téged kirakunk útközben - Plusz kizárt, hogy jól érezzem magam vele, tettem hozzá magamban.
   - Hát... na, jó - adta be végül a derekát. Kiléptünk az ajtón, ahol Harry állt sötétkék csőfarmerben, fehér pólóban és gallérjánál prémes, sötétbarna bőrkabátban.
   - Mehetünk? - kérdezte mosolyogva.
   - Igen, csak Catet még tegyük ki útközben.
   - De...
   - Kocsival vagy, nem? - kérdeztem. Bólintott - igazából nem is kitérő a kitérő, mert úgy még rövidebb is az út a moziba.
    - Rendben - vonta meg a vállát. A Sackville bejárata előtt egy fekete Range Rover állt, aminek Harry kinyitotta a hátsó ajtaját, és besegítette Catet. Én beültem az anyósülésre - szükséges a látszat miatt, na -, és irányítottam Harryt, hogy melyik sarkon forduljon be. Hét perc múlva Cat kiszállt  kocsiból, és gyorsan beszaladt az épületbe, mi meg továbbhajtottunk.
   - Na, akkor hogy legyen? - kérdeztem sóhajtva.
   - Mármint mi?
   - Ez nem igazi randi, te is tudod - mondtam.
   - Ja, persze. Persze, ez alap. Hát, figyelj: megnézzük a filmet, aztán elmegyünk enni valamit - mondta az egyértelműt.
   - Ezt eddig én is tudom... - forgattam a szemem - de a részletek? Tudod... kézfogás, valami? Ehhez te értesz jobban, hogy mi kell a médiának, én eléggé kezdőnek számítok ebben a szakmában.
   - Ó, értelek - bólintott - öhm... azt hagyd rám. Ne húzódj el, ha közelítek - szálltunk ki a kocsiból. Időközben megérkeztünk a mozi parkolójába.
   - Hát, rendben - nyitottam ki az épület ajtaját. A mozi jegypénztáránál Harry kikérte a jegyeket, majd vettünk egy kis nassolni valót és kólát - természetesen - a büfében. Mikor bementünk a terembe, már teljesen leoltották a lámpákat, és a vászon is épphogy elsötétült. Rögtön utánunk be is csukták a moziterem ajtaját.
   - Igazából tök mindegy, hova ülünk le, innentől kezdve senki se ki, se be - súgtam Harrynek, aki bólintott, és rámutatott a hozzánk legközelebb eső, kétszemélyes helyre az utolsó sorban. Beültünk a sor szélére, elrendeztük a kaját, hogy kényelmesen elférjünk, és már kezdődött is a film. Harry úgy nagyjából a felénél átkarolta a vállamat, és véletlen belerúgott az előttünk ülő székébe, mire a csaj rögtön hátrafordult - valószínű, hogy ordítozzon velünk -, de mikor meglátta mellettem Harryt, felderült az arca, és csillogó szemekkel nézett ránk. Kínosan elmosolyodtam, a fiú meg a szája elé emelte a mutatóujját a lánynak címezve, hogy maradjon veszteg. Az vigyorogva bólintott egy mélyet, majd visszafordult a vászon felé. A srácra néztem, aki erre rám kacsintott. Eléggé fura volt, de a vállára döntöttem a fejem... úgy két percre, többet nem bírtam ki, begörcsölt a nyakam, plusz a csávó nem éppen a legkényelmesebb párna. Mikor véget ért a film, kigabalyodtunk egymásból, és még mielőtt elkaphattak volna a rajongók, kiiszkoltunk a teremből.
   - És merre menjünk enni? - kérdeztem.
   - Jó kérdés. Ha gondolod, itt a közelben van egy jó gyorsétterem, minden csirkéből van...
   - Nando's? - szakítottam félbe a tippemmel.
   - Honnan tudtad? - kérdezte meglepetten.
   - Cattel állandóan oda kell járni, és pont miattatok - magyaráztam, miközben hagytam, hogy Harry belekulcsoljon a kezembe - jó, ez nagyon fura.
   - Ja, nekem is, de majdcsak megszokjuk, nem? - nézett rám.
   - Egyszer biztos... - biccentettem.
Átsétáltunk a Nando's-ba, ahol beültünk az egyik kétszemélyes bokszba, s miután rendeltünk, a srác az asztalra könyökölve rám emelte a tekintetét:
   - Azért lehet, beszélgetni is kéne valami minimálisat - mosolyodott el - csak a látszat kedvéért.
   - Oké, hát én veled úgy jártam, hogy megtudtam rólad dolgokat, akár tetszett, akár nem, hála Catnek.
   - Szuper! Akkor kérdezgess, én meg mondom, hogy igazak-e vagy sem - dőlt hátra a bokszban, míg én megtámaszkodtam az asztalon.
   - Igaz, hogy megkergetett egy kecske?
   - Ja. De ettől függetlenül szívesen lennék az, ha farmon élő állat lennék.
   - A banánmániád?
   - Még büszke is vagyok rá - biccentett.
   - Hogy Darcynak akarod elnevezni a lányod?
   - Igaz.
   - Ruha nélkül alvás?
   - Igaz.
   - Taylor Swift? - ekkor elbizonytalanodott. Türelmesen vártam, hogy mikor válaszol, de még akkor sem mondott semmit, amikor kihozták az ételeket. Elkezdtem eszegetni, olykor-olykor belekortyoltam a kólámba, és vártam a válaszát. Ő csak csendben evett velem szemben, azóta egy szót sem szólt. Egy idő után megelégeltem a némaságát - szóval?
   - Az bonyolult - felelte.
   - Bonyolultabb annál, hogy a kiadó meg a menedzsment közös erővel fel akar minket futtatni, ezért együtt kell mutatkoznunk, előadva a hatalmas szerelmet? - kérdeztem suttogva. Ekkor végre rám nézett.
   - Ez nem bonyolult, ez marketing.
   - Tényleg? Na ne! - játszottam meg a döbbenetemet, mire halkan felnevetett - szóval... akkor elmondod vagy sem?
   - Nem - mondta, mire biccentettem, hogy megértettem - na, de most te mesélj. Mi van a pasikkal? - húzogatta a szemöldökét, miközben intézte a számlát.
   - Semmi - vontam meg a vállam.
   - Na, most komolyan.
   - Tényleg semmi! Pasikkal annyi dolgom volt eddig, hogy összehoztam a két legjobb barátomat.
   - Akkor ez az első randid? - húzta pimasz mosolyra a száját, ahogy kiléptünk az étteremből.
   - Ez nem randi - fontam össze magam előtt a karomat - hanem marketing.
   - Biztos vagy benne? - hajolt közelebb - ha hitelesnek akarjuk beállítani ezt a randit, akkor tudnod kell, hogy én az első találkozókkor szeretek eljutni a csókig - kacsintott rám. Felvontam a fél szemöldököm - és akkor én leszek az első csókod.
   - Feltéve, ha hagyom - mosolyodtam el gúnyosan.
   - Hm... nem vagy egyszerű eset, az egyszer már biztos.
   - Nem. Csak nem vagyok az a lány, aki aláveti magát Harry Stylesnak.
   - Pont az én típusom - karolta át a vállam, ahogy odaértünk a kocsihoz - na, ebből tuti azt fogják gondolni, hogy együtt vagyunk - suttogta az arcomhoz hajolva.
   - Szuper, csak mássz ki a fülemből, és vigyél haza, kérlek - akasztottam ki a kezét a nyakamból, és beültem a kocsiba. Hazafurikázott, majd átkísért a Sackville-en, hogy biztosan ne essen bajom. A főkapuban nagy sóhajjal szembe fordult velem:
   - Na, mi legyen? - megvontam a vállam.
   - Egy öleléssel nem tudsz kiegyezni? Tudod, nem így képzeltem el az első csókomat. Mármint... nem muszájból követném el. És nem veled.
   - Ez fájt - biccentett, miközben félmosolyra húzta a száját - oké, és ehhez mit szólsz? - helyezte jobba kezét az arcomra. Lassan közeledett felém, végig tartva velem a szemkontaktust. Lassan lehunyta a szemét, és nyomott az alsó ajkamra egy, a normálisnál kicsit hosszabb puszit. Nem viszonoztam a "csókot", de nem is húzódtam el. Eléggé fura érzés volt. És egyáltalán nem a jó, bizsergető értelemben. Mikor eltávolodtunk egymástól, továbbra is egyhelyben álltam - színpadi csók. Még a gimimben tanultam - vigyorgott rám - így jó lesz más alkalmakkor is?
   - Persze - bólintottam olyan hangsúllyal, mintha mi sem történt volna - jó éjt, Harry.
   - Jó éjt, Scarlett. Én azért jól éreztem magam - mosolyodott el.
   - Hát, ezzel egyedül vagy... - suttogtam, leginkább csak magamnak, miközben belöktem a nehéz vasajtót.