9.fejezet

Másnap konkrétan semmi kedvem nem volt suliba menni - és nem a matekdoga miatt, amit végül nem kellett beadnom a lemaradásom miatt. Közrejátszott az is, hogy osztálytársaim előszeretettel nézegetik mindenki Twitter-oldalát, így egész gyorsan elterjedt a suliban, hogy kivel is lesz majd "randim". Így, mikor reggel leültem a teremben, hogy Cat mellett még egyszer átnézzem az anyagot óra előtt - gondoltam, minél később érek be, annál hamarabb szabadulhatok ki... reggeli gondolkodás, gratuláljunk nekem! -, hirtelen egy hatalmas árnyék takarta el az ölemben pihenő füzetemre eső fényt.
   - Ritkán mondom ezt, mert nem vagyok bunkó ok nélkül, de útban vagy - motyogtam az orrom alatt, de az alak nem mozdult, tehát kelletlenül felemeltem a fejem. Öten álltak előttem; Diana, Elsie, Leah, Valeria - előbbi kettő a vérbeli parti-, utóbbiak a plázacicák - és Drake. Hát, persze - igen, mit parancsolsz? - kérdeztem fáradtan.
   - Honnan ismered Harry Stylesot? - kérdezte Elsie.
   - Én szültem - vágtam rá unottan - egyéb kérdés?
   - Nem, most komolyan - mondta Diana - honnan ismeritek egymást?
   - A könyvdedikálásom egy napra és helyszínre esett a bandája új albumának dedikálásával. Ott beszéltünk pár szót, nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, de arra jutottunk, hogy akár össze is futhatnánk - mondtam el pókerarccal a tegnap este már jól begyakorolt szövegemet. Ezt igazából akkor találtam ki, mikor Cattel beszéltem Skype-on. Rögtön leírtam, mert ő is teljesen bekajálta. Fáj, hogy hazudnom kell neki, de nem szokásom megszegni a szavamat.
   - És akkor ti most jártok? - vette át a szót Leah affektált hangján. Nagyra nyílt szemekkel néztem rá, teljesen kifejezéstelen arccal.
   - Váltok pár szót egy sráccal, és máris "járunk"? - kérdeztem vissza - milyen elcseszett világot alakít már ki a társadalmunk? - zsörtölődtem, leginkább csak magamnak.
   - Igaza van - szólalt meg Drake is. Most, kivételesen nem tudtam leplezni a döbbenetemet, de aztán gonoszan elvigyorodott - miért akarna egy milliárdos pont ezzel járni?
   - Jaj, mi van? Fáj, hogy kiderült, hogy mégsem meleg, és nincs nála esélyed? - fordultam felé - Ne izgulj, a selyemfiúk biztos szép számban vannak Manchesterben. Most oszolnátok? Át akarom nézni az anyagot - böktem a füzetemre, mire odébbálltak. Fejcsóválva a füzetembe temettem az arcomat, és igyekeztem beleégetni az agyamba a jegyzeteimet.
Tesiig nem került többet szóba a téma, még Cat is visszafogta magát. Tudja, hogy nem szeretek ilyenekről beszélni nagyobb társaságban. Nem, mintha lenne mit beszélni bármiről is. Mindegy, de visszakanyarodva a tesire; az öltözőben csak-csak újra előhozakodtak ezzel Elsiék:
   - De, Scarlett! Te akarsz tőle bármit is?
   - Pontosan kitől is? - kérdeztem vissza, csakhogy húzhassam az időt.
   - Kitől-kitől, hát Harrytől! - felelte.
   - Jaj, nem mindegy? Úgyis kitudódik, ha lesz köztük valami, nem kell tőle kérdezősködni, ha nem akarja elmondani, úgysem fogja - csattant fel Valeria. Elég rendesen meglepődtem, hogy kiállt mellettem. Hálásan rápillantottam, majd a fülem mögé csatolva a rövidebb színes tincseim, Cattel az oldalamon elhagytam az öltözőt.
   - Hát, ez fura volt - mondta barátnőm, mikor már a tornaterem előterében ücsörögtünk a lépcsőn.
   - Ja... - bólintottam - mindegy, így legalább leállnak.
   - Amúgy... tudom, hogy nem szereted őket túlságosan. Hogyhogy mégis találkozol Harryvel? - tette fel azt a kérdést, amit a legkevésbé akartam hallani - Scar? - bökte meg az oldalamat egy kis idő után, hogy szólaljak már meg.
   - N-nem tudom! - feleltem végül - végül is, miért ne találkozhatnék vele? És így legalább neked is nagyobb esélyed van arra, hogy találkozz velük.
   - Jaj, cukiii! - ölelt meg - de miattam nem kell.
   - Mostmár mindegy - vontam meg a vállam.
   - És ki tudja? Lehet, hogy meglepődsz - kacsintott sejtelmesen. Felvontam a szemöldököm - gondolj, amit akarsz, de jól néztetek ki egymás mellett.
   - Érdekes szemlélet... - motyogtam.
Tesin végigszenvedtünk egy röplabdát - mivel beköszöntött a november, már a fiúkat sem viszik ki az udvarra, így megkapták a tornaterem nagyobbik részét focira -, majd túléltük a többi órát. Na jó, azért az irodalmat nem nevezném túlélésnek, tekintve, hogy a Ne bántsátok a feketerigót! filmváltozatából néztünk részleteket, amiket aztán kielemeztünk, hogy mennyiben és miben tér el a könyvtől.
Suli után Cat átjött hozzám, mert nem igazán értettem, hogy mi történt matekon, ő pedig nyelvtanból kért egy kis magyarázatot, így leültünk a konyhában, és újravettük a két tantárgy mai órai anyagát, majd rendeltünk kínait.
   - Ú! Nem akarod most fixálni Harryvel az időpontot? - vigyorgott rám barátnőm, mikor "vacsi" után lehoztam a gépemet a konyhába.
   - Hajthatatlan vagy a témával kapcsolatban, mi? - sóhajtottam. Cat továbbra is vigyorgott, miközben az evőpálcikákat csattogtatta - jól van, de csak azért, hogy megnyugodj végre! - gyorsan megnyitottam a Twitteremet, és írtam egy privát üzenetet Harrynek:
Szia, na mi legyen, merre menjünk és mikor? -SM.
   - Tessék, most örülsz? - csaptam az asztal szélére, és kidobtam a kajadobozokat.
   - Igen, mert válaszolt!!!! - felelte Cat, szinte üvöltve.
   - Jól van, csak maradj már veszteg. Feljelentenek a szomszédok - forgattam a szemem, miután kidobtam a szemetet.
   - Nem írsz neki vissza? - mutatott a képernyőre.
   - De mindjárt, csak hozok kólát - léptem komótosan a hűtőhöz.
   - Jaj, ne kínozz már minket!
   - Már bocs... de te hányat látsz magadból a tükörben? Kezdhetek aggódni az épelműségedért?
   - Annak már régen mindegy - legyintett - és amúgy meg én Harryről beszélek! - tette hozzá lelkesen. Sóhajtottam, és arrébb parancsoltam barátnőmet egy másik székre. Harry ezt válaszolta:
Nemtom, mozi-vacsi? Pénteken érted megyek 6-ra.;) xxHarry
Jó, ha kitaláltad a címemet, gyere -SM. - válaszoltam.
   - Mostmár hajlandó vagy megnyugodni? - fordultam Cat felé.
   - Hadd segítsek elkészülnöööd! - kezdett el dobolni.
   - Úristen, csak nyugodj már le! Ez már nem izgatottság, hanem téboly... - mondtam, miközben megnyitottam a Hits Radiot. Ha Cat itt lebzsel nálunk, mindig ez megy, mert olyan zenét is adnak, amiért ő odavan, és olyat is, amit hajlandó vagyok elviselni.
    - Neked mit ír a szerencsesütid? - kérdezte barátnőm hirtelen.
    - Nem tudom, még nem nyitottam ki. Kinyitod? - mutattam fel az édességet.
    - Ahogy mindig - mondta csere közben, és feltörtük egymásét. Mindig így csináljuk; felnyitjuk a másik sütiét, majd megpróbáljuk kielemezni, hogy mire utalhat a kis üzenet. Van, amikor hülyeség jön ki, de van olyan is, mikor beletrafálnak. Catében most ez állt:
Ne problémázz a jövőn, éld meg a jelent.
   - Na, mi áll az enyémben? - kérdezte barátnőm. Felolvastam neki - hú, ez szerinted mire utal?
   - Elég egyértelmű; még csak jövőre érettségizünk, de te már most teljesen transzba vagy tőle. Szóval, hallgass a sütidre - lengettem meg a kis cetlit, majd odaadtam neki - enyém?
   - "Egy árulásra és félrevezetésre épülő világban az őszinteség felbecsülhetetlen kincs." - meghallva a mondatot éreztem, ahogy porcelánfehér bőröm csak még inkább világosabb lesz. Még szerencse, hogy Catnek nincs sólyomszeme, mint Jasnek, aki rögtön észreveszi, ha a szokottnál is sápadtabb vagyok - hm... ez szerinted mire utalhat?
   - Passz - vontam meg a vállam - lehet, hogy ez most fele-fele: a tied betalált, az enyém baromság.
   - Ja, valószínű - legyintett, majd elém ejtette a kis papírdarabot - na, én indulok edzésre. Kb negyedóra innen, és még át kell öltöznöm.
   - Jól van, menj csak - álltam fel az asztaltól - holnap beszélünk.
   - Még szép - kacsintott rám az ajtóban, majd hosszasan megölelt - sziaaa.
   - Szia - öleltem vissza, és becsuktam utána az ajtót. Elolvastam még egyszer a kis cetlimet.
Ezek a sütisek sejtenek valamit...