7.fejezet

A halloweeni buli óta eltelt egy hét, két matek röpdoga, és a beígért töritézé is. George tegnap este felhívott, hogy jövő szerdán kikér a suliból, mert el kell intéznünk valamit - azt, persze, nem mondta el, hogy mit -, így most, pénteken, tesi helyett írtam meg a biosz kisdogát, hogy ne legyen lemaradásom. Mikor kijöttem a teremből, Jason és Cat az ajtóval szemben várt rám; előbbi kipirulva, utóbbi telefonálva.
   - Kivel beszél? - kérdeztem barátomat.
   - Anyujával - barátnőm ebben a pillanatban karolta át a nyakamat:
   - Van kedved nálam aludniii? - kérdezte hatalmas vigyorral az arcán.
   - Persze! - vágtam rá, miközben lehámoztam magamról a kezeit - menjünk enni - az ebédlőbe menet Jason levált a hármasunkról a büfé előtt (mint mindig), mi, Cattel elvettük a menzán az ebédünket, leültünk a szokásos asztalunkhoz (mint mindig), és amíg Jas meg nem érkezett, próbáltuk kitalálni, hogy a mai napon mivel próbálnak minket megmérgezni (mint mindig).
   - Szerintem ez hal - közelített a rántott hússzelet felé barátnőm a villájával.
   - Lassan és óvatosan! Nehogy megtámadjon - ajánlottam, mire Cat hangosan felröhögött.
   - Te tiszta hülye vagy!
   - Na, ma mi jót kaptatok, lányok? - ült le barátnője mellé Jason vigyorogva.
   - Te csak maradjál csendben a frissen megmelegített sonkás szendvicseddel, jó? - lövelltem felé gyilkos pillantásokat, ahogy a guszta szenyáját méregettem.
   - Hé, a játékot utáld, ne a játékost! - kacsintott rám - amúgy most, hogy kiadták az Idegent, mit fogsz írni fizikákon? - kérdezte, mikor elindultunk közösen az említett órára.
   - Ó, megoldom, ne aggódj - vigyorodtam el.

Mivel a matektanárunk elvitte az osztályát háromnapos kirándulásra, így az utolsó óránk elmaradt, és hamarabb szabadultunk az állatkertből.
   - Scarlett, jól láttam, hogy nem ittál West buliján? - kérdezte Drake, átüvöltve osztálytársaink feje fölött a szekrényeknél.
   - Igen, mivel van két szemed, valószínű - feleltem a táskámat pakolva.
   - És hogyhogy nem? Apukád nem engedte meg, mer' még nem vagy nagykorú? - röhögött.
   - Nem szükséges piálnom bulikon, mivel nem kell veled töltenem az időmet - fordultam felé - és befejezted mára? Mert mennék haza.
   - Menjél - vonta meg a vállát, rám se nézve.
   - Szuper... - biccentettem.
Cat és Jas elköszönt egymástól, mert a srácnak még volt egy kosáredzése - a búcsúzkodás eltartott egy darabig -, aztán barátnőmmel először átmentünk hozzám, hogy gyorsan összepakolhassak, és hagytam egy üzenetet apunak a hűtőn, hogy merre járok, majd elmentünk enni egy gyorsétterembe.
   - Juuuuj, képzeld! - kezdte a mesélést Cat, mikor leültünk a menüinkkel egy szabad asztalhoz - bekövettek a srácok Twitteren!
   - Srácok? Milyen srácok? - vontam össze a szemöldököm.
   - A One Direction, ki más? - felelte ragyogó szemekkel - alig akartam elhinni! És láttam, hogy téged még a banda hivatalos oldala is bekövetett!
   - Tényleg? Nem figyeltem...
   - Tudom, téged ez annyira nem érdekel - nevetett -, de annyira jó!
   - Örülök, hogy örülsz - mosolyogtam rá.
Evés után elbuszoztunk Cathez, és miután megkaptam a következő adag kólámat - mindig van náluk otthon pár dobozos üdítő, amit dézsmálhatok -, leültünk az ebédlőasztalhoz megírni a házikat. Ő segített nekem fizikából, én neki irodalomból, majd a törit együtt tanultuk meg, és elmondtam neki, hogy mi lesz a bioszdogában, mivel kizárt, hogy a tanár másik feladatsort állítana össze. Mire mindent megtanultunk, már öt óra lett, amikor is hazaért Cat anyuja.
   - Sziasztok, lááányok! - köszönt be, és mindkettőnk arcára nyomott egy-egy puszit - mizujs?
   - Semmi, most végeztünk a sulival - felelte Cat, ahogy kimentünk hárman a konyhába - mi lesz vacsira? - ölelte át anyuja derekát.
   - Még nem tudom, szerintem rendelek pizzát. Scarlett, milyet kérsz? - fordult felém mosolyogva.
   - Nem tudom - vontam meg a vállam - mondjuk sonka-gomba-kukoricásat.
   - Jó-jó, akkor felhívom az éttermet. Menjetek csak fel, majd szólok, ha megjött a kaja, ha addig nem kerültök elő - legyintett, így Cattel felrámoltuk a cuccainkat a szobájába. Miután mindent elpakoltunk a táskáinkba, barátnőm bekapcsolta a gépét, és benyomta a Hits online adását.
   - Néééézd, mit kaptam szülinapomra - mutatott egy képet egy tortáról - alig volt szívem megenni, pláne a kisebbeket - biggyesztette le az ajkát - de tudod, mi a jó? A kicsiket lefagyasztottuk, és még van kettő. Kéred az egyiket? - vigyorgott rám.
   - Milyen ízű?
   - Csoki-eper-vanília fagyi.
   - Hát, jó - vontam meg a vállam. Lekísértem barátnőmet a garázsukban lévő kamrába, ahol kivette a két korong-alakú fagyasztott édességet a mélyhűtőből, majd bevittük a konyhába.
   - Anyaaaa, hogy olvasszam fel a tortákaaaaat? - kiáltotta ki Cat a nappaliba.
   - Tedd meleg víz alá a laposabb részét egy öt percre, aztán tedd ki a mosogató mellé! A többit mindjárt intézem, csak még el kell intéznem valamit - kaptuk a választ. Barátnőm megcsinálta a munka rá nehezedő részét, majd mikor csengettek, kirohant a bejárati ajtóhoz, és átvette a pizzákat. Együtt felvágtuk szeletekre a azokat, majd tányéron kivittük Cat anyujának a saját vacsiját, és újra visszavonultunk Cat szobájába enni.
   - Mit csináljunk? - ültem le törökülésben az ágyára. Igazán humoros kompozíciót alkotok szinte talpig feketében barátnőm világoskék paplanján, a hátam mögött színesebbnél színesebb poszterekkel olyan bandákról, akiket vagy nem szeretek, vagy nem is ismerek. Utóbbi a jobbik eset. És abból is van több.
   - Hívd fel George-ot, érdekel, hogy miért akar veled suliidőben találkozni - ajánlotta Cat. Megráztam a fejem - ne mááár! Ne mondd, hogy téged nem érdekel!
   - Tudom, hogy téged miért érdekel - feleltem -, de nem hiszem, hogy ennek bármi köze lenne a One Directionhöz.
   - Nem tudhatod - vigyorgott rám.
   - Akkor sem fogom ilyenekkel rabolni az idejét! - tártam szét a karom - nézd, Cat... imádlak. De még egy ilyen, és ki foglak nyírni.
   - Jó-jó, abbahagytam - röhögött fel, mikor megcsörrent a telefonja - óóó, ez Jason! Sziaaa - szólt a telefonba - aha, itt van... adjam? Nem, nem vagy, mondjad. Aha... aha... ó...
   - Mi van? - dőltem előre. Nem tetszett Cat hanghordozása.
   - Andy West egész edzésen szívatta, mert valakitől megtudta, hogy Jas velünk jött a buliba, és csak arra emlékszik, hogy beoltottad - suttogta a telefont mikrofonját leszorítva.
   - Ez a gyerek egy gyökér... - csóváltam meg a fejem - de Jason azért jól van? - kérdeztem, de Cat felmutatta a mutatóujját, hogy várjak egy kicsit. Még beszéltek pár percig, majd letették a telefont.
   - Jól van - válaszolt barátnőm az előző kérdésemre - de Andy csuklója eltört - vigyorodott el.
   - Hogy mi? - röhögtem fel - azt hogy csinálta?
   - Magára rántotta Jasont az egyik leszerelés alkalmával, és úgy tanyált el a földön, hogy ez lett a vége.
   - Jééézusom... - nevettem még mindig - tudom, hogy bunkó vagyok, de megérdemelte. Azért szívatni egy csapattársát, mert annak egy barátja beszólt neki a buliján, mert egy vadbarom volt... normális ez?
   - Hát... - gondolkodott el - nem. Na, mindegy. Milyen filmet nézzünk? - írta be a legnagyobb filmtár linkjét a gépén. Végül az Éjsötét árnyékot választottuk - jó pont nálam, hogy Tim Burton filmje, jó pont Catnek, hogy Jack Sparrow, vagyis Johnny Depp játszik benne -, de még mielőtt elindítottuk volna, hoztunk fel a konyhából egy-két kólát, és a kicsi parfék is elfogyasztásra alkalmasak lettek, így azt is felvittük magunkkal a szobába.
   - Melyiket kéred? A dzsekiset vagy az öltönyöset?
   - Tekintve, hogy az egyik kék, a másik meg fekete, nem is értem a kérdést - feleltem, mire barátnőm felnevetett.
   - Jogos, jogos... parancsolj - nyújtotta át az öltönnyel díszített minitortát.
A film alatt először a még megmaradt pizzát, majd a parfét tüntettük el szép komótosan, míg szétröhögtük a fejünket egy-két jeleneten.
   - Most választhatok én? - kérdezte Cat, miután levittük a mosatlant a konyhába, és felloptunk magunkkal egy-egy zacskó chipset és popcornt.
   - Már miért ne választhatnál? - néztem rá - én csak ajánlgatok, te bólintasz rá.
   - Tágítom a látókörömet - vigyorodott el. Tehát a következő film, amit megnéztünk, a 10 dolog, amit utálok benned volt. Egy '99-es, tipikus tinibaromság Heath Ledger főszereplésével, kinek játéka - mint az összes többi filmjében - zseniális volt. Egészen megtetszett már maga a történet is, szerintem nagyon jól visszaadta a tinédzserek felfogását... még ha egy kicsit el is túlozták azt. Sőt, a főszereplőcsajjal még hasonulni is tudtam, akit úgyszint, mint drága barátnőmet, Catherine-nek hívtak a filmben.
Valami fél háromig moziztunk, majd felugrottunk Twitterre, hogy Cat megmutathassa; tényleg bekövetett minket az imádott bandájának minden egyes tagja, ezután egymás váltottuk a fürdőben, és bevackoltuk magunkat a takaróink alá. Még beszélgettünk egy kicsit, de végül elnyomott mindkettőnket az álom.