15.fejezet

Hétvégén Jason átküldte az új történetet, amin dolgozik, így az egyelőre tizenhét oldalas művével foglalkoztam éjszakába nyúlóan, és kérésére kielemeztem a rólam mintázott mellékszereplőjének megjelenítését, majd a plusz irodalomházinak is nekikezdtem, ami egy Edgar Ellen Poe novella vígjáték-változatának megírása volt. Érdekes és elég nehéz feladat, de megvolt az ötletem, szóval a Fekete Macska adaptációjának majdnem a negyedét megírtam hétvégén. Emellett tanultam törire, fizikára - úgy döntöttem, lefelelek, hamarosan úgyis rajtam a sor, legalább előbb túl leszek rajta -, és rákészültem a matekra és bioszra is.

A hétfő reggelem nem kezdődött másképp, mint általában - legalább is én azt hittem. Ugyanis mikor kiléptem a ház főbejáratán, Harry várt az ajtóban.

   - Te meg mit keresel itt? - torpantam meg.

   - Neked is jó reggelt - jegyezte meg epésen, és kelletlenül nyomott az arcomra egy puszit - ezt nézd - nyomott a kezembe egy napilapot - újra a címlapon.

Harlett - mostmár hivatalos!

Harry Styles le sem tagadhatná, mennyire odavan új barátnőjéért - aki, a megszokottal ellentétben nem modell, nem énekes, sőt, még csak nem is idősebb nála! Scarlett Martins nevét leginkább a könyvmoly olvasóink ismerhetik, habár a tizenhét éves írópalánta Idegen című könyve hatalmas berobbanással érkezett meg a boltokba; az első kiadás példányait már el is adták! De hol találkozhattak a fiatalok?

Szemtanúk állítják, hogy az író ott volt egy One Direction-koncerten a legjobb barátnőjével, aki születésnapjára kapta a jegyeket, amik bár nem VIP-helyekre szóltak, a lányok mégis találkozhattak a fiúkkal az öltözőjükben. Egy közös ismerősük szerint már akkor megvolt közöttük a szikra, és Harry alig tudta levenni Scarlettről a szemét.

A kapcsolatuk kezdetén leginkább Twitteren posztoltak egymásnak, és ott is váltottak üzeneteket, annak érdekében, hogy a rajongók megszokják a lány jelenlétét imádott énekesük életében, bár így is akadnak olyan Directionerek, akik nem gondolják méltónak kedvencükhöz annak szíve választottját.

De ez nem rendítette meg Harry és Scarlett érzéseit, sőt; mint ahogy régebben írtuk, eltöltöttek egy romantikus estét együtt, majd napokkal később a Fascination kiadó székházából is együtt látták őket kilépni, a minap pedig a lány be is mutatta újdonsült barátját édesapjának egy céges rendezvény keretein belül - ahol már nyíltan mutatták ki, hogy együtt vannak.

És ha ez nem lenne elég bizonyíték arra, hogy Harlett nem csak pár hétre szól, a One Direction énekesét a lány két legjobb barátja, Catherine Davies és Jason Pierce is elfogadta, és remekül kijönnek vele.

Úgy tűnik, hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy Niall Horan az egyetlen a bandából, aki még keresi a szerelmet, mert a nemrég felröppent pletykák, miszerint Liam Payne szakított Sophia Smithszel, nem bizonyultak igaznak.

   - Szerinted egy ilyen cikk nagyjából mennyit ér? - kérdeztem, ahogy az újságban lévő paparazzi-képeket vizslatva kiléptem az eresz alól. Harry csak megvonta a vállát.

   - Nem tudhatom... de ezt inkább ne a nyílt utcán beszéljük meg - karolta át a derekamat, de lefejtettem magamról a kezét, és inkább belekulcsoltam az ujjaiba. Reakcióm láttán megvetően elmosolyodott, majd a kocsijához érve kinyitotta előttem az ajtót. A suliig vezető utat csendben tettük meg, az ablakon keresztül figyeltem az álmos november végi reggelt. Velem egyidős fiatalok csapatokba verődve várakoztak a buszmegállóban, szülők segítettek beszállni a kisebb gyerekeiknek a kocsiba, hogy induljanak suliba, idősebbek csoszogtak ki papucsban és téli kabátban a postáért... az egész annyira meghitt lett volna, ha nem bömböl a rádió.

   - Nem lehetne lehalkítani? - fordultam Harry felé kínzottan. Megrázta a fejét, mire teljesen elképedtem. Hogy lehet valaki ekkora tapló?

   - Már ki is szállsz, akkor meg minek? - fékezett le. Észre sem vettem, hogy idő közben megérkeztünk a sulihoz - és még mindig pipa vagy azért a péntekért? - kérdezte.

   - Csodálkozol?

   - Most erre mit mondjak? Úgy gondoltam, nem leszel annyira karótnyelt, ha végre valaki rendesen megcsókol - vigyorgott rám, ahogy áthajolt a sebváltó felett, és álla a  vállammal került egy vonalba - nem mellesleg rendkívül kívánatos vagy, ha begurulsz - vonta fel a szemöldökét.

   - Na, menj a francba - löktem el magamtól, és kipattantam az autóból.

   - Délután itt várlak, szívem! - szólt még utánam a lehúzott ablaka mögül, majd hallottam, ahogy felbőgeti a motort, és elhajt az iskolától. Drake-ék még a bejárati előtti lépcsőnél lebzseltek, és bár kerültem velük a szemkontaktust, tudtam, hogy ledöbbent tekinteteik kereszttüzében vonulok be az épületbe. Az osztályterembe lépve Cat várt kirobbanó boldogsággal, egy ugyanolyan újságot szorongatva, amit Harry is mutatott nekem.

   - Szóval mostmár hivatalooos! - ugrott a nyakamba - gratulálok, sokáig! És ne törődj a Directionerekkel, vannak köztünk nagyon gonoszak, de csak azért...

    - Vágom, köszi - paskoltam meg a lapockáját - de elengedsz? És kérdezz ki fizikából.

   - Jóóó reggelt, csajszikáim! - karolta át Jason a vállunkat - szombaton meccsünk van, mai edzésemre meg jöttök - jelentette ki, majd faképnél hagyott minket.

   - Erről te tudtál? - fordultam barátnőm felé, de ő is csak a fejét rázta.

A nap viszonylag gyorsan eltelt, fizikából lefeleltem négyesre - ami csak azért nem lett ötös, mert belekérdezett a definícióba -, angolon pedig az orosz irodalmat kezdtük el. A kedvencem.

   - Maradsz végig edzésen? - kérdezte Jas óra végén.

   - Jó, hogy szólsz! - kaptam elő a telefonom a táskámból, és gyorsan írtam írtam egy sms-t Harrynek, hogy ne jöjjön értem.

mi? De hát már majdnem itt vagyok - jött a válasz, de végül sikerült egy félmondattal leráznom. Jason elrohant öltözni, én meg bevártam Catet alapirodalomról, és együtt indultunk le a tornaterembe. Cat, kihasználva a barátnő-státusz protekcióját kikönyörögte az edzőt, hogy hadd üljünk be az edzésre, és bevackoltuk magunkat a magasugráshoz használt nagy matracra. Barátnőm a meccs elejétől kezdve szurkolt Jasnek, én meg folytattam az Idegen második részének vázlatozását. Egyszer csak hatalmas ordítás remegtette meg a terem falait, amire rögtön felkaptam a fejem.

   - Mi történt? - kérdeztem Catet, aki a szája emelt kézzel meredt a fiúkra.

   - Nem t'om, valaki egyszer csak... - felelte. A fiúk felé fordultam, de nem folyt vér, sehol egy monokli, mindenki játszott tovább - lehet, sosem tudjuk meg, mi történt - vonta meg a vállát. Az iskola épületéből kilépve azonban kérdőre vontuk Jasont a kiáltással kapcsolatban, és, mint kiderült, a hang tőle származott.

   - Elcsesztem a ziccert - felelte röviden.

   - És ezért ordítottál egyet, amitől kis híján beomlott az iskola... - néztem rá. Próbáltam megérteni a logikáját, de reménytelen helyzetbe kerültem.

   - Ja. Ilyet meccsen majd nem csinálhatok. És a maximumot kell majd hoznom, mivel erre ti is eljöttök - karolta át Cat vállát, és nyomott a homlokára egy puszit.

Barátaim elkísértek hazáig, de a parkon már egyedül vágtam át, és a lakásban apa várt rám George-dzsal.

   - Helló - köszöntem megilletődötten - George, te hogyhogy itt? - ültem le mellé a kanapéra.

   - Édesapáddal éppen a  regényed reklámozásáról beszélünk, hogy még inkább befusson - felelte - Januárban hivatalos vagy Alan Carr talkshowjába. Egy hétre mész majd Londonba, és besűrítünk még egy dedikálást, író-olvasó találkozókat veled egykorúak irodalomóráira és könyvtárakba, és ehhez hasonló programok. Felfuttatunk kicsit - kacsintott rám.

   - Értem - bólintottam - és Cat nem jöhetne velem? Apukája Londonban él, így ingyen megoldhatnánk az elszállásolást - tettem egy burkolt célzást arra, hogy bár a Harryvel való kamukapcsolatomból össze tud kaparni valamennyi pénzt a kiadó, két hónap alatt mi sem tudunk csodát tenni.

   - Ne fáradj, egy kedves ismerősöm a Knightsbridge Hotel vezérigazgatója. Kicsire nem adunk. Jut eszembe, Harryvel viszont beszélj ezzel kapcsolatban, ha jól tudom, éppen ilyentájt lesznek a fellépéseik Londonban - csettintett. Lassan bólintottam.

   - Akkor azt hiszem, fel is hívhatom holnap.

   - Remek! - csapta össze a kezét menedzserem, majd felkászálódott a kanapéról - valójában csak ennyit akartam, azt hittem, előbb végzel az iskolában.

   - Úgy lett volna, csak Jasonnek edzése volt, és Cattel megvártuk. Ezen a hétvégén meccse van, szóval...

   - Akkor már értem is. Rendben, hát... köszönöm, hogy fogadtál, Charles - fogott kezet apával -, és a scotch is jól esett. Scarlett, akkor mi még biztosan találkozunk - szorongatta meg a vállam - Harryvel beszélj meg egy randit erre a hétre - motyogta a fülembe, hogy apu ne hallja, majd elhagyta a lakásunkat. Nekem egészen addig, míg le nem feküdtem aludni, egyetlen egy jövőbeli szalagcím keringett a fejemben;

Harlett romantikus londoni vakációja...