16.fejezet

A hét gyorsan elrepült, és tartalmazott egy matek- és egy töridogát. Még szerencse, hogy mindkettőt megtanultam még kedd délután. Harryvel megbeszéltem, hogy hivatalosak lennénk egy randira, de közölte, hogy csak szombaton hajlandó velem találkozni, így vihettem magammal Jason meccsére. Ráadásul nem egyedül érkezett; Zaynt is magával hozta, ami már a büfében tömeghisztériát váltott ki a lány szurkolók körében.
   - Hát ő mit keres itt? - hajolt a fülemhez Jason a két fiút figyelve. Természetesen nem Harry zavarta.
   - Nem tudtam, hogy ő is jön - tártam szét a kezem - de inkább örülj neki, Harryvel foglalkoznom kell, így Cat nem lesz egyedül.
   - Jó, ez jogos... de ha egy ujjal is hozzá mer érni...
   - Jason, neki is van barátnője - szakítottam félbe - nyugalom, nem fog rámászni. Te csak koncentrálj a meccsedre - zártam le a vitát. Mikor Harryék nagy nehezen átverekedték magukat a rajongóikon, eléjük léptem, hogy üdvözöljem őket. Álbarátom szorosan megölelt és nyomott egy csókot az arcomra, míg haverjával két puszit váltottam.
   - Hogyhogy te is jöttél? - kérdeztem mosolyogva Zayntől.
   - Ki akartam mozdulni otthonról. Három napja csak dalszövegeket gyártok, és kezdek beleőrülni. Egy kis meccsnézés jó kikapcsolódás - magyarázta.
   - Zayn! Szia! - köszönt a hátam mögül Cat, és megölelte a srácokat. Jason, látva a jelenetet, rögtön kis csapatunkhoz lépett - hogy vagytok? - kérdezte barátnőm, miközben a kezembe nyomott egy kis üveg kólát.
   - Jól, bár agyilag kicsit nyomorékul... - felelte Zayn, majd kiszúrta Jast is - itt a kosárpálya ördögeee! - mutatott haveromra, aki csak feszülten biccentett, és átkarolta barátnője vállát - fontos meccs lesz? - próbált beszélgetést kezdeményezni az énekes, de Jason nem bizonyult ebben partnernek:
   - Ja, eléggé.
   - Akkor értem, miért vagy síkideg.
   - Van, ami jobban aggaszt.
   - Oké, szerintem menjünk, Jasnek még úgyis át kell öltöznie, a csapat már biztos vár rád - csaptam össze a kezem - és nem akarok az utolsó sorokban ülni, frusztráló, amikor az emberek arcodba bámulnak.
Jason az öltözők felé vette az irányt, s míg mi Harryvel elindultunk a pályához, hogy helyet foglaljunk, Cat elkísérte Zaynt a büféhez - két masszív testőr társaságában.
   - Remélem, nem tapossák össze őket - jegyeztem meg, miközben beoldalaztunk a harmadik sor közepére.
   - Nem lesz semmi bajuk - legyintett Harry, és ahogy leültünk, nyomott egy puszit a fejembe, és hátrafordult autogramokat osztogatni. Egy-két rajongó tőlem is kért, és elmondták, hogy hogy tetszett nekik a könyvem, majd mikor barátnőmék is megérkeztek, rögtön letámadták Zaynt a szaftos kérdéseikkel. Cat leült mellém, és közénk tette a popcornos zacskót.
   - Nem fogod elhinni, mi volt - túrt bele a hajába - állunk a büfésorban, és egy csaj random odajött hozzánk, hogy akkor most mi van Zaynnel meg Perrievel, meg, hogy mi járunk-e... - nem tudtam válaszolni neki, mert Harry szembefordított magával, és megcsókolt. Majdnem lendült a kezem, hogy felpofozzam, de még idejében rájöttem, hogy szerepet kell játszanom.
A meccs elkezdődött, és Jasonék csapata szerezte meg a labdát. Cat a játék végéig szorongatta a kezem, és mikor barátja egy bravúros, tökéletesen kivitelezett ziccerrel megszerezte az első pontokat, engem is felrántva magával ugrált a széke előtt. A nagy szurkolás közepette Zayn és Harry is felállt a helyéről, így figyeltük Jason játékát. A két fiún látszott, hogy bár nem ismerik annyira a játékosokat, azért a meccs hangulata őket is magával ragadta; Harry izgalmában maga előtt tartott kézzel tapsolt, Zayn pedig percenként beletúrt a hajába, mikor az ellenfélhez került a labda. Cat összekulcsolt kezére támasztotta az állát, úgy mormolt maga előtt véletlenszerűen biztató szavakat, én meg a fülemben dobogó vér ritmusára topogtam a lábammal. Húzós egy meccs volt, a két csapat állandóan kiegyenlítette egymást, sosem tudhattad, mikor dől el véglegesen az eredmény. A szurkoló tömeg minden egyéb zajt elnyomott a teremben, a játékosok futás közben teli torokból ordították egymásnak az utasításokat, a kispadon ülők alig tudták türtőztetni magukat, nehogy berohanjanak a pályára segíteni társaiknak, az edzők feje vöröslött a kiabálástól, a labda alatt pedig szinte égett a padló. A félidőben nem sikerült beszélnünk Jasonnel, mivel rögtön csapatmegbeszélést tartottak, kihasználva a tíz percüket. A harmadik negyedben Jas és csapata még jobban belehúzott, egyfolytában hárompontosokat dobtak, így tudtak szerezni egy olyan biztos előnyt, amit már kevés eséllyel tudott volna behozni az ellenfél. El is durvult a játék a negyedik negyedben, és tudtak csökkenteni a pontkülönbségen.
A meccs vége táján Jas épp rádobni akart - mint Cattől megtudtam, hárompontos volt a célja -, de a védő lazán fellökte a pályán, és haverom csúnyán ráesett a hátára. A szurkolók egy emberként hördültek fel a jelenet láttán.
   - Úristen! - kapott a szája elé Cat. Jason felpattant a földről, és intett az irányunkba, hogy semmi baja. Részéről folytatódhatott a játék. Viszont a tömegnek ennyi nem volt elég, mindenki magán kívül kiabált. A fiúk is a két oldalunkon őrültek módjára üvöltöztek:
   - Büntetőt! Büntetődobást! - szólt Zayn, míg Harry mellettem kántálta, hogy "sportszerűtlen!". Bezzeg én még mindig nem vágom a kosár szabályait...
A bíró fülsiketítően belefújt a sípjába, magyarázott valamit, majd Jasonéktől ketten, az ellenfél csapatából pedig hárman felálltak a kosárpalánk köré. Haverom a gyűrűvel szemben megforgatta párszor a kezében a labdát. Bennünk, négyünkben megakadt a szó, levegőt sem mertünk venni. Cat idegesen harapdálta a szája szélét, csakúgy, mint barátja lent, a pályán. Zayn ökölbe szorított kézzel meredt a játékosokra, Harry pedig közelebb lépett hozzám, és hátulról a mellkasának döntött. Egyáltalán nem csendesedett el körülöttünk senki, mégsem hallottam meg őket. Szinte láttam, ahogy Jason körül vibrált a levegő az idegességtől. Felnézett az időszámlálóra... alig pár másodperc maradt a játék végéből... egy utolsó nagy levegő, és...
Rádobott.
Cat Zayn válla után kapott, én pedig léptem volna egyet előre, de Harry visszahúzott a derekamnál.
   - IGEN! IGEN! - ugrált sikítva barátnőm egy helyben. Jas bedobta csont nélkül. Cat felém fordult, hogy egymás nyakába ugorjunk, de Harry előbb kapott el, megcsókolt, és a levegőbe emelve bokszolt a levegőbe.
   - Tegyél le! - kiáltottam, de nem tudtam rá haragudni. Túlságosan feldobott, hogy megnyerték a meccset. Harry leeresztett a földre, így már meg tudtam ölelgetni Catet.
   - MEGCSINÁLTA! MEGCSINÁLTAAA! - kiabálta továbbra is a lány.
   - Adjatok egy pusziiit! - jelent meg kettőnk között Zayn feje. Én, továbbra is a büszke vigyorommal a fejemen a plafonra tekintettem, míg Cat hangosan felnevetett.
A bíró lefújta a meccset, és kikiáltotta Jasonék csapatát győztesnek, mire barátnőm magában vinnyogva kioldalazott a sorból, és lerohant a pályát és nézőteret elválasztó kapuhoz. Jas eléfutott, és ölelés közben átemelte barátnőjét a kordonon. Annak lába a levegőben kalimpált, miközben a srác megforgatta maga körül párszor.
   - Nagy a szerelem - mosolygott Zayn.
   - Ja - biccentettem - gyertek, várjuk meg őket a büfében - még a nagy vándorlás előtt kisiettünk a nézőtérről, és a büfé pultjához leülve vártuk meg a gerlepárt. Jason nem öltözött át, csak felvette a fehér pulcsiját a mezére, és míg egyik kezében a sporttáskáját hozta, a másikkal barátnőjét ölelte át, aki nagyokat nevetve beszélt hozzá. Mikor odaértek hozzánk, a srácok nagy gratulációk közepette kezet fogtak haverommal, aki csak biccentett, majd kért egy literes hűtött vizet.
   - Az utolsó negyed nagyon para volt - csóválta meg a fejét, ahogy beleivott az üvegbe - basszus... ha elcsesztem volna...
   - Lett volna még lehetőséged, nem? - kérdeztem, mire csak legyintett.
   - De-de, persze, de tudod, milyen vagyok, ha elsőre nem jön össze, máskor sem fog... viszont akkor be tudtak volna hozni minket.
   - Még szerencse, hogy pont jó passzban voltál... már amennyire ez lehetséges egy ilyen helyzetben.
   - De nyerteteeeeek! - borult Cat barátja nyakába újra - szóval, mehetünk a szokásos "Jasonék-nyertek-hurrá" programunkra - csapta össze a kezét.
   - Srácok, nagyon röstellem, de Scarlettel nekünk mennünk kell - mondta Harry.
   - Hogy mi? - kérdeztük hárman egyszerre.
   - Igen, mert asztalfoglalásunk van, ráadásul a város másik végében - pillantott az órájára - de örültem, hogy találkoztunk - nyomott két puszit Cat arcára, majd Jaszel is kezet fogott - szép játék volt.
   - Köszönöm.
   - Akkor majd találkozunk - ölelt meg barátnőm, majd Zayntől is elbúcsúztunk, aki szintén ekkor lépett le, hogy találkozzon Perrie-vel - óóó, 1D-randi nap! - visított fel a hírt hallva.
Na ja... csak amíg az egyik pár azért tölti együtt a napot, mert szerelmesek, a másik kapcsolat női tagja éppen tíz ujjal tudná kikaparni a szemét drága másik felének, amiért az belepofázik az életébe...