19.fejezet

A suli utolsó hete csak-csak eltelt, és már jött is a szünet és a karácsony. Ahogy azt Cat anyuja és apa megbeszélték, a Davis rezidencián gyűlt össze a két család, és együtt ünnepeltünk. Huszonharmadikán egész nap sütöttük apával a süteményeket, és másnap délelőtt hat tálcával a kezünkben érkeztünk meg barátnőmékhez. Már hagyománnyá vált a számunkra, hogy mindig az viszi a karácsonyi édességet, akit megvendégelnek. Kicsit ügyetlenkedve, de sikerült becsöngetnünk, és Cat nyitott ajtót.
   - Jóóóó reggelt, és boldog karácsonyt! - omlott a nyakamba széles mosollyal. Fél kézzel visszaöleltem, míg a másik karomon a tálcákkal egyensúlyoztam.
   - Ideértetek, jaj, de jó! - bukkant fel az előszobában Miss Davis is, és rögtön kivette a kezemből a sütiket, hogy le tudjam venni a kabátomat, és ledobjam enyhén latyakos Martens bakancsomat - Charlie, sürgősen a segítségedre van szükségem, tehát már el is rabollak a konyhába.
   - Csak nyugodtan, azért jöttem, több kéz többet bír - mosolygott apa, és míg a felnőttek elvonultak a konyhába, én beszálltam segíteni barátnőmnek a fa díszítésénél.
   - Imádom a karácsonyt - jegyezte meg Cat hirtelen - ilyenkor együtt vagyunk, és olyan, mintha egy család lennénk.
   - Ezt minden évben elmondod - nevettem, mire csak megrántotta a vállát.
   - Hát na... így van - mondjuk, igaza volt. Neki apukája hiányzott az életéből, nekem az anyám lécelt le. Ilyenkor pótoltuk a szüleink hiányzó felét, és legalább egy évben egyszer nem két csonka család voltunk, hanem egy idilli képet valósítottunk meg: a felnőttek a konyhában sündörögnek nagyokat nevetve, régi számokat hallgatva a rádióban, a két kamasz meg ugyanolyan lelkesen szórakozik a karácsonyfagömbökkel és selyemmasnikkal, mint kiskorukban. Ezek alapján nem hiába tekintek Christinere úgy, mintha anyám helyett anyám lenne. És szerintem Cat sincs máshogy apuval. Ha már szülők...
   - Apukádhoz mikor mész? - kérdeztem halkan. Cat téli és nyári szünetben valamennyi időt mindig Londonban tölt az apjával.
   - Huszonhatodikán. Képzeld, Jason jön velem - mosolyodott el - Harryvel mikor találkozol?
   - Csak harmincadikán. Tegnap hazament a családjához, és akkor jön vissza Manchesterbe, mert még hazaugrik.
   - Ő is Londonban él. Miért nem jössz velünk holnapután, és töltjük együtt a szünetet? És akkor talán együtt is tudtok szilveszterezni - mondta Cat, erősen koncentrálva a kezében lévő égősor kigubancolására - fenébe... pedig minden évben olyan szépen összecsavarom, mégis mindig így néz ki!
   - Egy halom zsinór, mégis mit vársz tőle? Külön életet él, és a kis lámpácskák a szemei, hu-húúú! - emeltem két kezemet barátnőm nyakához, mintha fojtogatnám, mire ő elkezdett nevetni, és törökülésből hanyatt esett - na, hogy díszítsünk? - váltottam témát.
   - Ahogy minden évben; én feltekerem az égősort a fára, te dolgod helyet találni a masniknak, a gömb meg közös - tápászkodott fel barátnőm a bézs rongyszőnyegről. Otthonos kis hely a Davis lakás. Mindig hatalmas rend van, mérnöki pontossággal van beállítva az utolsó kósza porszem is, látszik, hogy két nő él együtt. A nappali fehér és halványbarna színekben játszik, kanapé feletti kávészínű falon egy Picasso-festmény másolata függött, maga a dívány előtt terült el a már említett szőnyeg, aminek másik végén a LED tévé kapott helyett, a fal kis beugrójában. A teraszra néző ablakok előtt pedig a nálam két fejjel magasabb karácsonyfa kapott ideiglenes helyet. Egyszerűen imádtam Catéknél lenni.
Késő délutánra barátnőmmel el is készültünk a fa díszítésével, és miután apuék lőttek rólunk egy képet a fa előtt ácsorogva - ahogy minden évben -, felvonultunk barátnőm szobájába, hogy megejtsük a kicsi, privát ajándékozásunkat - ahogy minden évben. Cat nekem egy Tim Burton-filmválogatást adott és egy tizenkét színből álló póttincs szettet, én neki pedig a One Direction új albumát, természetesen, dedikálva, ha már megvolt rá a lehetőségem. Péntek délután írtam Harrynek, hogy intézkedjen. Természetesen Cat majdhogynem megfojtott az örömtől, és rögtön be is tette a lemezt, hogy maximum hangerőn bömböljön a szobájából a zene. Évente egyszer neki is legyen egy jó napja, végighallgattam vele az albumot, és én is meglepődtem rajta, de egy-két szám komolyan megtetszett.
   - Változott a stílusuk, nem? - kérdeztem két szám között.
   - Igen, elmentek az indie és rock irányába. Úristen, de ez baromi jó! El se hiszem! - vágta magát hanyatt az ágyán Cat. Indie és rock... feltűnt. És tetszik is. Ejha, a végén még én is Directioner leszek... jó, odáig csak nem fajul a dolog! Nem szeretem őket.

Apu fél nyolckor nyitott be hozzánk, hogy kész a vacsora. A szokásos karácsonyi Davis-Martins menü fokhagymakrémlevessel kezdődik, majd füstölt lazacot eszünk gombás mártással és rizzsel - nem tudom, mivel ízesíti Cat anyuja, de valamiben más... Apát egyszer megkérdeztem, hogy nem tudja, mi benne az extra, de azt mondta, hogy sosem látja, mi történik a köret ezen részével. De isteni finom -, majd jött a marcipánból készült magyalokkal díszített fagyitorta desszertként.

Vacsora után mindig az ajándékozás következik, ami idén is igen nagy örömöt okozott mindenkinek; Chritsine egy fehérarany nyakláncot kapott kristálymedállal, apa pedig egy vörösesbarna bőr aktatáskát, ami már csak azért is érte meg, mert a mostani feketéje éppen kezdett katasztrofális állapotba kerülni. Barátnőm anyukájának egy pár kesztyűt adott, és apa is megkapta a selyemnyakkendőjét tőlem.

   - Gyerekek, egyik szebb ajándék, mint a másik! - örvendezett Miss Davis - de mostmár vadásszátok le a saját csomagjaitokat - mosolygott, mi pedig elkezdtük kibontani a maradék ajándékot. Cat kis híján őrjöngött, mikor meglatta a One Direction koncertfilmjének DVD-jét és a kék Nike cipőt, az iPhone 4s mellett, amire kedvenc tánccsapatának logójával ellátott telefontokot kapott - utóbbi apa érdeme.

   - Úristeeen! - ugrált ültében, én meg csak röhögtem rajta - ne izélj már, Scaaar! Ezek tök jók. Te mit kaptál? - kezdte stírölni a kezemben tartott dobozt.

   - Fogalmam nincs - vontam vállat. Tény, hogy Catnek könnyebb vásárolni, mint nekem, az én ízlésem kevésbé felel meg a trendeknek, így sosem tudok mire számítani. Viszont mindig valamennyire megegyező ajándékot kapunk, így esett, hogy bakancsgyűjteményem egy pár mélybordó darabbal gazdagodott, a Blackberrymre pedig egy Nirvana-logós telefontok került. De a DVD vagy új telefon doboza helyett egy boríték várt rám a fa alatt.

   - Az George ajándéka - mondta apa sejtelmes mosollyal.

   - Kinyitottad vízgőzzel, mi? - pillantottam rá, mire a Davis-lányok felnevettek.

   - Nem bírtam ki - jött a válasz - na, nyisd fel - sürgetett, így feltéptem a ragasztócsíkot.

Nem hittem a szememnek.